Ügyfeleink rendszerint akkor fordulnak hozzánk, amikor már baj van, pedig
ezeket a helyzeteket a legjobb megelőzni.
A megelőzésben veszünk részt a legszívesebben.
A következő esetünk szenvedő résztvevője egy jómódú, konszolidált család volt.
A 42 éves férj magas beosztásban dolgozott egy multinacionális cégnél, a
feleségnek tanári diplomája volt.
A család nem szorult rá az asszony fizetésére, ezért ő nem vállalt állást,
inkább az otthoni teendőkre és a gyerekekre figyelt.
A gyerekek 8 és 11 évesek voltak.
Anyagi gondjaik nem voltak, a családi házukon volt ugyan hitel, de ennek
részleteit megerőltetés nélkül fizették a férj fizetéséből.
A férj egyik külföldi útja során autóbalesetben meghalt.
A feleség jövedelem nélkül maradt.
A közös bankszámlán lévő pénz nem volt kis összeg, de legfeljebb egy évig fedezte
a család fenntartási költségeit.
Az értékpapírok és egyéb pénzzé tehető eszközök a férj nevén voltak, ahhoz,
hogy az özvegy ezekhez hozzájusson, le kellett folytatni a hagyatéki eljárást.
A hagyatéki eljárásban jött a meglepetés.
A közjegyző a férj nevén lévő értékeket és értékpapírokat a hagyatékátadó
végzésben a gyerekeknek adta át, mást nem tehetett.
A gyerekek nevében és érdekében a gyámhatóság járt el, és semmilyen
engedményt nem volt hajlandó tenni.
Az addig 15-20 % hozamot produkáló értékpapírokat a gyámhatóság
értékesítette, és az ebből befolyó pénzt évi 3%-os kamatozású zárolt
bankszámlán helyezte el.
Az özvegyet az fenyegette, hogy amikor az egy évre elegendő készpénze
elfogy, akkor a nehezen szerzett tanári állásában kapott fizetéséből sem
a család létfenntartási költségeit, sem az ingatlan törlesztő részleteit
nem fogja tudni fizetni.
Az ingatlant csak jóval értéke alatt lehetett volna eladni, a gyerekek
örökségének pénzben megtestesülő része napról-napra veszített az
értékéből a gyámhatóság döntése miatt.
A zárolt számláról a gyámhatóság a gyerekek létfenntartására sem
engedett pénzt felvenni, arra hivatkozva, hogy az özvegyet tartási
kötelezettség terheli a gyermekeivel szemben.
A vagyon a gyámhatóság kezében volt, a gyámhatóság pedig elszántan
őrizni akarta azt a gyermekek nagykorúságáig, még legalább hét évig.
Itt már csak a legnagyobb bajon lehetett segíteni.
Az özvegy házassági vagyonközösségi igényét kellett a lehető leggyorsabban
érvényesíteni a gyermekeknek átadott hagyatékkal szemben.
A gyámhatóság ellenállását csak ezzel lehetett megtörni.
Ez is több, mint egy évig tartott.
A gyerekek által örökölt pénz értékvesztését nem lehetett már megakadályozni,
pedig az összes bajt meg lehetett volna előzni.